Bemutatjuk Ferkócza Balázst

Balázs 2008. szeptember 4-én született, ám U9-es létére csupán a fontosabb tornák alkalmával szerepel saját korosztályában, egyébként már az egy évvel idősebbek közt, az U10-es csapattal edz és mérkőzik. Most elmeséli nekünk, mit érdemes tudni róla a labdarúgás vonatkozásában.

„Négy éve focizom, az oviban ismerkedtem a játékkal 2 évig, majd a suliban kézilabdáztam, amíg egyik osztálytársam el nem hívott egy fociedzésre a Viadukt SE U9-es csapatába, ahol ott ragadtam. Sokat számít, hogy itt a barátaimmal együtt focizhatok, jó, hogy tanulhatok az edzéseken és versenyezni is szeretek a tornákon. Heti három alkalommal edzek a Viadukt SE-ben, emellett a diákolimpiára is rendszeresen készülünk az iskolával, valamint heti egy úszás- és kézilabdaedzésem is van. Az iskolában a beton pályán is rengeteget focizunk, ahol havonta egy cipőt el is koptatok. Ha épp nem iskolában vagy edzésen vagyok, otthon a bátyámmal a kertben szoktunk focizni, ha esik, akkor pedig a nappaliban. Jobb lábas vagyok és szerintem a passzolás, a gondolkodásom és a dinamikám tartozik az erősségeim közé. Eleinte védőt játszottam, de örülök, hogy mostanában már a szélen és középen is játszhatok és így gólokat is lőhetek.

Kedvenc csapataim az Újpest és a Real Madrid, példaképeim is itt játszanak: Balogh Balázs és Toni Kroos. Újpest szurkoló létemre büszkén húzom magamra a Viadukt SE zöld-fehér mezét is. A legszívesebben használt cselem a Zidane-csel, és Kroos-hoz hasonlóan én is 8-as mezben szoktam játszani.

A foci mellett zeneiskolába is járok, heti két alkalommal furulyázni tanulok. Az iskolai tantárgyak közül a matematika és a testnevelés áll hozzám a legközelebb, de a többivel is jól boldogulok, kitűnő tanuló vagyok. Szeretek verset mondani, az iskolai versmondó versenyen 1. lettem, a területi versmondó versenyen aranyoklevelet kaptam. Ha már mindenhez fáradt vagyok, akkor pedig Xboxon fifázom vagy meccset nézek a tévében.

A legnagyobb elismerés fociban, hogy tavaly még csak pár percet játszhattam diákolimpián, idén már csak pár percet pihentetett Gábor bácsi (Abroncsos Gábor). Elsők lettünk a körzeti diákolimpián, most várjuk a folytatást. Büszke vagyok még a Liver Kupán az U9-es korosztályban elért első helyezésre, mert bár iskolai versenyen már szereztem aranyérmet, a Viaduktnál ez volt az első és már nagyon hiányzott a gyűjteményemből.”

 

Tajti András, Balázs edzője így látja a gyermeket: „Öröm látni, hogy egy közel 9 éves gyermek ennyi téren képes kiválóan helyt állni. Mindez számomra, labdarúgóedző számára még inkább felértékeli Balázs hétről hétre remekül elvégzett edzésmunkáját, arról nem is beszélve, hogy szinte alig hiányzik a tréningekről. Véleményem szerint ez nem volna lehetséges, ha nem szeretné ennyire a focit. Ez az odaadás az, ami megalapozhat minden további előrelépést mind a sport, mind az élet egyéb területein. Kívánom Balázsnak, hogy sose veszítsen lendületéből, úgy bármire képes lehet!”

 

Hajrá, Balázs! Hajrá, Vidok!

2017. 04. 23.