Ismerjék meg Horváth Domonkost!

Az elkötelezettség az egyik alapja a labdarúgásnak. Ezt a sportot űzni áldozatokkal jár. Akár heti több alkalommal rászánni egy délutánt edzésekre, beáldozni hétvégéket tornák miatt, mi, ha nem áldozat. Persze a másik oldalon ott van a jutalom az áldozatért cserébe. A csapatom, akikkel együtt dolgozunk hétről hétre, hogy jobbak legyünk, a fegyelem, amit megtanultam a pályán, a tisztelet, amit megadni és megkapni ugyan akkora érték, a győzelem, amikor a munkámnak a gyümölcse beérik, és a vereség a mögötte némán meglapuló tanulságokkal. Elkötelezettség nélkül ezeket az utakat nem lehet bejárni, vele viszont olyan tapasztalatokra tehetünk szert már igen fiatalon, melyek egy életen át elkísérnek.

Horváth Domonkos elkötelezettségét megkérdőjelezni lehet, de felesleges. Néha indulatait is nehezen fékezve buzdítja csapatát a partvonalról, bármikor tűzbe menne társaiért és az edzések csak igen nyomós ok folytán maradhatnak ki nála.

Domonkos 2005. december 4.-én született, és már 5 évesen a labdarúgás rabjává vált a 2010-es világbajnokságot követve. A Viadukt SE ovi-focijára járt, majd 2011-ben már heti rendszerességgel vetette bele magát a sportba.  Jobb lábas labdarúgónk, azóta nagyot fejlődött, csapatával tavaly és idén is megnyerte a klub által szervezett Majális Kupát, melyre nagyon büszke. Heti 3 alkalommal jár edzésre, valamint az iskolában is áldoz időt barátaival a focira. Erősségének a kapura lövést tartja melyet otthon is sokat gyakorol, illetve a védekezéssel is kiválóan boldogul. Kedvenc csapatai a Real-Madrid és a Ferencváros, és ki is lehetne a favorit a játékosok körében, mint Cristiano Ronaldo, akihez hasonlóan Domonkos is a hetes mezszámot viseli.

Tanulóként jeles tanulónak számít focistánk, csak a helyenként 4-es magatartás lóg ki az ötösök sorából. Legkedveltebb tantárgyai a testnevelés és a német nyelv, emellett szabad idejében szívesen olvas és érdekli a történelem is. Hobbijai között is népszerű a sport, a labdajátékok, emellett nagybecsben tartja Puskás Ferencről szóló könyvét, amiből szívesen informálódik az akkori idők sajátosságairól.

Ha még valakiben kétségek merülnének fel Domonkos elkötelezettsége felől, érdemel elolvasni gondolatait arról, hogy miért szeret focizni:

„Mert a foci az életem. Nagyon szeretek focizni, cselezni és kapura rúgni. Azért járok focizni, hogy fejlődjek és, hogy profi futballista legyek. ”  Edzőjeként magam is csak alátámasztani tudom Domonkos elhivatottságát.

Hajrá Domonkos! Hajrá Vidok!

TA

2016. 05. 12.