Ismerjék meg Márkus Szabit!

Mitől alakul ki bennünk a kötődés egy sporthoz? Az embernek olykor vissza kell gondolnia saját gyermekkorára, hogy megértse az elhivatottságát egy akár hét éves gyermeknek is. A játék okozta öröm, nézni másokat mesteri mód csinálni azt, amit mi még csak próbálgatunk, majd később szurkolni nekik, látni egy országot közel egy tucat embere mögött egyként állni, együtt örülni és sírni… Ezek mind különlegessé teszik a sportot és akár egy életre elkötelezetté tehetnek egy gyermeket, amitől csak többé válhat.

Márkus Szabolcs 2008. augusztus 7.-én született, és már négy éve futballozik, ebből három és felet klubunkban töltött. Jelenleg kitűnő tanuló, kedvenc tantárgyai a matematika és a testnevelés. Heti három alkalommal edz, a tizenhármas mezt ölti fel, ha teheti, és jobb lábbal terelgeti gyakrabban a labdát. Erősségeinek a lövéseket, a cseleket (melyből kedvence a Zidane csel), a védekezést, valamint a gyors reagálást tartja. Legkedveltebb csapatai a Ferencváros és a Barcelona, a játékosok körében Kevin De Bruyne játéka nyerte el a tetszését, példaképként pedig a magyar legenda, Puskás Ferenc szolgál számára.

Ismerve Szabit és édesapját az ember nem lepődik meg a következő válaszokon, melyek azt bizonyítják, hogy valóban nagy az elhivatottság, és a szeretet a játék felé. Kis labdarúgó palántánk egészen apró kora óta imádja a labdát, és álma nemzetünk legjobb tizenegyében játszani egyszer. Legyen szó a kertről, a szobáról vagy épp a Kolozsvári úti pályáról, ha lehetőség adódik rá, mindig van mód gyakorolni, játszani, melyben Szabi édesapja feltétlenül partner. Hobbiként is majdnem csak a foci kerülhetett szóba, bár itt azért korunk vívmányai is helyet találtak maguknak, így olykor a számítógépnek is marad egy kis idő.

Azt gondolom Szabi esetében is már most többről beszélhetünk, mint egy egyszerű hobbiról, pedig még nincs nyolc éves ifjú labdarúgónk. Nem a csillogó kocsik, furán nyírt hajak, újságban való szereplés az, ami ezt elérhette. Álmodni, hogy egyszer büszkévé tehetünk egy országot, felszabadultan játszani, alkotni, megdolgozni a kitűzött célokért, győzni, veszíteni majd felállni, nekifutni még egyszer és mind ebből tanulni… ez lehet a kulcs. Nem kell ezt érteni, analizálni játékosként, ez jelen van a labdarúgásban és körbevesz mindenkit aki űzi. Aki csinálja, az tudja és egy életen át elkíséri. Reméljük Szabival sem lesz ez másként!

Hajrá Szabi! Hajrá Vidok!

TA

2016. 05. 07.