Jó látni, hogy a magyar edzők nyitottak a világra. A segítségükkel beszámoltunk már észtországi dobókonferenciáról, most pedig egy olaszországi rúdugró konferencia jön a sorban – és reméljük, hogy itt még nem állunk meg. Ezúttal Móri-Donáth Kata és Böndör Dániel edzők beszélnek a padovai tapasztalataikról.
Először is, hányadik rúdugró konferencia volt ez, mi motiválta az olaszokat ennek megrendezésében és miért gondoltátok, hogy érdemes rá elmenni?
Harmadik alkalommal rendezték meg az olaszok és ezúttal az időpont is jó volt, hiszen január elejére szervezték meg, amely mindenki számára kedvezőbb- mondja Böndör Dániel. Az előző kettőn még online vettem részt, de már akkor megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne személyesen is elmenni- és most összejött. Már az első konferenciák is színvonalasak voltak, előadott Jelena Iszinbajevának, vagy Szergej Bubkának az edzője- ezeknek a szakmai anyagát megkaptam, megosztottam az edző kollégákkal és ezt most is szívesen megteszem.
Hogy mi motiválja az olaszokat? Talán az, hogy nyitottak és szeretnének fejlődni- teszi hozzá Móri-Donáth Kata. Egyébként mi is ugyanezért mentünk ki, hogy visszakapcsolódjunk a nemzetközi vérkeringésbe, kapcsolatrendszert építsünk ki és megismerjük a szakma legjobbjainak a módszereit.
És hol tartunk ezekben a témakörökben?
Számomra érdekes volt megfigyelni, hogy edzésmódszerekben nagy újdonságot nem láttunk, külföldön is nagyjából azokat a gyakorlatokat használják, amelyeket mi is alkalmazunk idehaza- mondja Böndör Dániel. Viszont az itthon elkezdett tudományos munka és az Atlétikai Módszertani Központ jövőbeni hasznát igazolta a francia válogatott legjobb biomechanikusának előadása is, amely személetesen bemutatta, hogy ha tudjuk, hogy mit és hogyan mérünk, és az adatokból milyen szakágspecifikus következtetéseket vonhatunk le, az valóban segíti az edzők munkáját. Ők 2011 óta végeznek rendszeres felméréseket a versenyzőkkel és komoly adatbázisuk van. Éppen most kaptam tőlük a konferencia előtti verseny felmérésének adatait, ami azt mutatja, hogy készek megosztani a tudást- ezért is jó, hogy kapcsolatba kerültünk velük.
Mi volt a konferencia programja, kik voltak az előadói és hány résztvevő volt a rendezvényen?
Ez egy háromnapos rendezvény volt, amelynek az első napján lezajlott egy verseny, amelyen a kicsiktől az elit kategóriáig indultak versenyzők és volt egy Essx rúdteszt is- mondja Kata. A második napon voltak az előadások, a harmadik napon pedig gyakorlati foglalkozásokat tartottak a résztvevő versenyzők számára. Hogy kik voltak az előadók? Például Herbert Czingon, aki a német szövetségben töltött be különböző fontos tisztségeket, volt például az ugrók kapitánya, az edzőképzés vezetője és olyan klasszis versenyzőkkel dolgozott együtt, mint Günther Lohre, Nicole Rieger-Humbert, Yvonne Buschbaum, Caroline Hingst, vagy Christine Adams. Német részről előadott Leszek Klima is, aki többek között Tim Lobinger, Danny Ecker, Lars Börgeling, Michael Stolle és Silke Spiegelburg edzője is volt. Nagyon érdekes előadást tartott a francia Philippe D’encausse, a korábbi világcsúcstartó Renaud Lavillenie edzője és Helena és Greg Duplantis, Mondo szülei is. Több országból voltak érdeklődők, pontos számot nem tudok mondani, de sokan voltunk.
Mely előadások tették Rátok a legnagyobb hatást?
Dániel már említette a francia biomechanikus előadását, én pedig Lavillenie edzőjének és Mondo Duplantis szüleinek az előadását emelném ki. Philippe D’encause elmondta, hogy ő maga is több kollégájához hasonlóan egy időben kissé alábecsülte Lavillenie képességeit, mert 16-17 éves korában csak egy versenyző volt a sok közül. Később viszont világklasszis lett és ez mutatja, hogy mennyire oda kell figyelni arra, hogy az adott versenyző például későn érő típusú-e. És ez előtérbe hozza a versenyzőkkel való egyéni bánásmód fontosságát. Ismét kiderült, hogy nagyon lényeges a versenyzők egészségmegőrzése, Duplantis és Lavillenie sem volt sérülékeny, ami a jó genetikai adottságaik mellett annak is köszönhető, hogy nem kezdtek túl korán specializálódni a rúdugrásra, hanem sokoldalú képzést kaptak. Mondo például a szülei elmondása alapján- azon kívül, hogy őstehetség és nagyon céltudatos és motivált versenyző- sokáig baseball-ozott, kosárlabdázott és szinte csak mellékesen atletizált. Érdekes adalék, hogy a rúdugró szivacsot egy idő után a saját kertjükbe kellett vinni, ahol Mondo magától megtanulta a merev rudas technikát, a bambuszrúddal való ugrást és egyebeket, ami egyrészt mutatja a képességeit, másrészt az eltökéltségét. A németek felhívták a figyelmet arra, hogy hat szempontból vizsgálva, mások mellett például a lelki, fizikai, genetikai és környezeti tényezőket is figyelembe kell venni a versenyzők felkészítésénél, fejlesztésénél és hogy mennyire fontos, hogy ha van egy jó csapat, akkor azt érdemes megtartani, akkor is, ha vannak benne gyengébb, vagy átlagos versenyzők, mert ez a kohézió a kiemelkedő versenyzők munkáját is segíti. És sokat mondó az adat is, hogy a korosztályos legjobbakból csak mintegy 5-6%-uk jut el a felnőtt szinten is eredményes versenyzők közé.
Egy kicsit az edzéselméletről: nincs új a nap alatt, ilyesmiket még én is tanultam annak idején a TF-en, pedig az már elég régen volt.
Igen, de mindig jó, ha erre nemzetközi szaktekintélyek is felhívják a figyelmet a saját tapasztalataik alapján.
Én még visszatérnék a biomechanikai mérésekre- mondja Dániel. Elemzéseket mutattak be például az utolsó hat lépésről, melyeknél vizsgálták a lépések, hosszát, sebességét, a kontaktidőt, a frekvenciát, hogy ki milyen rúddal ugrott, ha volt rúdváltás, akkor annak milyen következményei voltak, vagy az utolsó három lépés technikai kivitelezését videóelemző szoftver segítségével. Az Atlétikai Módszertani Központban is hasonló dolgokat kezdtünk el mérni és elemezni- egyebek mellett a franciák javaslatára is.
Milyen egyéb haszna volt még számotokra ennek a konferenciának?
Például a kapcsolatépítés. A franciák például rendeznek egy versenysorozatot, amelyre minket is meghívtak és amennyiben anyagilag elő tudjuk teremteni, versenyzőkkel mennék ki hozzájuk- mondja Dániel.
Hasonló jellegű kapcsolat a német vonal, München mellett minden évben megrendeznek egy utánpótlás rúdugró fesztivált, ahol szívesen látnak bennünket is- teszi hozzá Kata. És ki kell emelnem a közösség erejét: ezt a padovai konferenciát az ottani önkéntesek, sportolók, segítők szervezték meg magas színvonalon, ez is mutatja az összefogás fontosságát.
Forrás: atletika.hu
