Marozs László

Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?

Sportos családban felnőve, kisfiúként sokat jártam az édesapám mérkőzéseire, hamar „megfertőzött” a sportág, egyértelmű volt, hogy én focista leszek. Onnantól kezdve a sport és ezzel együtt a labdarúgás volt a középpontban, az életemben. Amikor lehetett mindig csak fociztunk a barátaimmal, későbbi csapattársaimmal a közeli gimnázium salakos kispályáján.

Miért döntöttél úgy, hogy az edzői hivatást választod?

Általános iskolai tanulmányaim alatt rengeteg sportélményben, sportsikerben volt részem. A testnevelőtanár osztályfőnökömnek nagyon sokat köszönhetek, Tőle kaptam az első impulzusokat a testnevelőtanári hivatás és az edzői pálya felé. Rengeteget tanultam az életem e szakaszában a sport szeretetének, tiszteletének fontosságáról, a sport oktatásának minőségi színvonaláról, annak pedagógiai szerepéről. Ezek hatására valahogy kialakult bennem, hogy ha valaki nem csinál jól valamit, próbáljam kijavítani, fejleszteni, segíteni neki. Ezt az akkori edzőm felismerte és beiskoláztak egy edzőképzésre. Az ebből adódó sikerélmény akkora lendületet adott, hogy ezt követően szereztem több sportágban is hasonló képesítést, valamint főiskolai, egyetemi végzettségű testnevelőtanári diplomákat.

Kérlek, mutasd be eddigi edző karriered! Milyen egyesületeknél és korosztályoknál dolgoztál?

A nevelőegyesületemnél (Szabolcs megye I osztály) az edzői képesítés megszerzése után egyből megkaptam a serdülő korosztályos csapatot, melyet az egyesület játékosaként párhuzamosan edzettem. A későbbiekben az akkori edzőnk korai lemondása miatt, kényszerűségből a felnőtt csapat kispadján is dolgozhattam egy tapasztaltabb csapattársammal közösen. Ezt követően más sportágban (kézilabda, atlétika) is szereztem edzői tapasztalatokat szinte az összes utánpótlás korosztályban, ami a testnevelőtanári hivatásomból könnyen adódott. A 2014/2015-ös tanévtől az itteni munkám miatt pedig a helyi Viadukt SE edzőjeként az U7 és U9-es korosztályt vezettem másodmagammal.

Mutasd be jelenlegi csapatodat!

Jelenleg az U7 korosztálynál dolgozom barátommal, tisztelt kollegámmal Abroncsos Gáborral együtt, kiegészítve egymást, harmonikus párosításban. Sajátos korosztály ez, még óvodás, majdnem iskolás, illetve egészen kisiskolás időszak. Ebben a korosztályban találkozhatnak a gyerekek (sokesetben a szülők is) először az egyesületi, szervezett keretek közötti sportolással. Talán ez az a korosztály ahol a

legnagyobb változáson, fejlődésen megy keresztül a gyerek. Minden évben vannak kimondottan tehetséges játékosaink, a mostani csapatunkban is, de vannak olyanok is, akik csak ki akarják próbálni magukat. Talán ezek miatt speciálisabb, nagyobb türelmet, figyelmet igénylő, több pedagógiai

tartalommal párosuló „munka” ez. Jelenlegi (de ez elmondható a korábbiakról is) csapatunk egyik fő erőssége a szülők nagyon pozitív hozzáállása és partneri kapcsolata velünk edzőkkel és az egyesülettel is. Ebből adódóan bizalmi a viszony, ami a gyerekek életkori sajátosságai miatt véleményem szerint elengedhetetlen ebben a korosztályban. Nagyon sok mindent kell tudnunk a gyerekekről, sok esetben a körülményeikről ahhoz, hogy a képességeikhez mérten a legtöbbet tudjuk kihozni belőlük. Alapvetően ez a célunk, emellett az alap motoros képességek fejlesztésére építetten a lehető legtöbb sportszakmai tartalommal megtöltve, ami szerencsére igazán jó eredményekkel, sikerekkel párosul a Bozsik fesztivál alkalmaival és a korosztályos tornákon. Mi „indítjuk útnak” és nagy öröm, ha a későbbiekben, nagyobb

korosztályokban sikeresnek láthatjuk őket!

Mit gondolsz, milyen a jó edző?

Nem is olyan könnyen megfogható, meghatározható ez. Sok összetevő kell hozzá, megfelelő képességekkel. Bizonyos korosztályok szintjén más-más tulajdonság kerülhet előtérbe. Ami talán a legfontosabb, hogy hiteles legyen emberként, sportemberként és tanítóként egyaránt. Nem baj, ha a játékos/tanítvány példaképként tekint rá, ami többek között az életvitele, az általa közvetített értékekkel állhat összhangban. A kölcsönös bizalmi viszony kialakítása, a következetesség, a megfelelő, tudásra éhes légkör, biztonságos környezet elérése sokat segíthet abban, hogy valakit sikeres, jó edzőnek tartsanak.

Mi az edzői hitvallásod? Milyen játékosokat szeretnél nevelni?

Személyiségemből fakadóan gyermekközpontú vagyok, őket helyezem az előtérbe. Sokszor az Ő nézőpontjukból egészen másképpen néz ki az adott helyzet. Fontos a véleményük, hogy nekik mire van szükségük a fejlődésük érdekében, ezt kell összhangba hozni a kitűzött célokkal. Az edzés legyen kicsit szórakozás is, ne menjen a munka az örömforrás kárára (ez korosztályos edzőknél nagyon fontos szempont szerintem), különösen a sportág megszerettetése előtérbe helyezésénél elengedhetetlen. Folyamatos sikerélmény biztosítása képességektől függetlenül, mindenkinek szüksége van a pozitív megerősítésre. Pozitív fegyelmezés, akár csupa nagybetűvel értelmezve!!! Egy csapat játékosai más-más

képességekkel rendelkezhetnek, nem kerülhetnek csak az ügyesebbek mindig a középpontba! Ha sikeres sportolókat akarunk nevelni, fontos a sokoldalúság fejlesztése, ne csak sikeres sportolót, sikeres embert is neveljünk! Kívánom, hogy ilyen sportolókká, emberekké váljanak tanítványaink!

Ha a világ bármely csapata tártkarokkal fogadna edzőként, melyiket választanád?

Nem foglalkoztat a kérdés, de ha már tártkarokkal várna bámelyik csapat… kipróbálnám, hogy milyen nem csak szurkolóként viselni a Fradi vagy a Barca mezt.