Rovatunkban olyan fiatalokat mutatunk be, akik Biatorbágyon kezdték el sport pályafutásukat, itt tanulták sportáguk alapjait és jelenleg is magas szinten űzik azt és példaképei lehetnek a ma kezdő, vagy még bizonytalan ifjúságnak. Eddig megismerkedhettek a kedves olvasók Tajti Mátyás és Szabó Dorka pályafutásával. Sorozatunk harmadik szereplője sok hasonlóságot mutat előző szereplőnkkel; ő is focista, (az NBI mezőnyében vitézkedő Kóka FNLA színeiben játszik) és magyar válogatott. A beszélgetés az FTC Népligetben található Törekvés pálya lelátóján készült. Ismerjék meg Zágonyi Barbarát!
Barbara, akkor most Kóka, vagy Fradi?
A Kóka KSK a Ferencvárosi TC-vel együttműködve tavaly nyáron vette át a zöld-fehérek U17-es női bajnokcsapatát Berla Attila edző irányításával, hogy saját csapataként szerepeltesse az NB II-ben. Ezután a cél egyértelmű volt: feljutni az első osztályba, ezáltal biztosítani a ferencvárosi „nagycsapat” számára a megfelelő utánpótlást. Ehhez a stratégiához nélkülözhetetlen a rutinos ellenfelekkel szembeni megmérettetés és egy erős bajnokságban való részvétel. A siker nem is maradt el, a Győr elleni magabiztos győzelmünkkel az álom teljesült, NBI-ben szerepelhetünk. ( a mérkőzést 7-0-ra nyerte a Kóka, Barbara is jó játékkal és egy góllal vette ki a részét a diadalból –szerz.) Sajnos, jelenleg eléggé rosszul állunk a bajnokságban, de a fejlődésünket ez a bajnoki osztály szolgálja tökéletesen, ilyen fiatalon, hétről hétre a legjobbak között harcolni és tanulni.
Miután ezt tisztáztuk, talán nem váratlanul, megkérlek, meséld el nekünk, hogy kezdődött?
Mondhatnám, hogy a két fiútestvérem példáját követtem és én is focizni kezdtem, de az nem lenne igaz. Nem mindennapi módon, a három poronty közül csak én választottam ezt a sportot. Apukám edző volt a Viadukt SE-nél és én már három éves koromtól kezdve kijártam vele a pályákra, meccsekre. Nemigen volt kérdés, mi lesz az út. A labda bűvölete már abban az az időben különleges helyzetekbe sodort engem és szüleimet. Így, az újságon keresztül szeretnék elnézést kérni attól a kislánytól, akinek megtéptem a haját a pöttyös labdájáért, a Szelidi tó partján!
Amint mondtad, Édesapádat elkísérted minden alkalommal edzésre, gondolom ezzel meg is oldódott az edző személyének kérdése.
Igen, nagyjából 14 éves koromig kisebb-nagyobb megszakításokkal ő volt az edzőm. Apa folyamatosan tanított, biztatott, ha kellett megemelte a hangját, ha kellett engedett. Sok konfliktus adódott, de biztos vagyok benne, ez így volt jó és mindketten boldogan emlékszünk ezekre az időkre. Mindenképpen fontos megemlíteni még Sprinzeisz Zoltánt is, akitől szintén rengeteget tanultam, ő szintén hosszú ideig volt edzőm.
Mint sok biatorbágyi sportoló fiatalnak, gondolom neked is a középiskola megkezdésével jött el a váltás lehetősége, vagy kényszere. Nem hinném, hogy a budapesti egyesületek vonzását el lehetett kerülni a te esetedben is.
Igen, az általános iskola befejezése után, amikor felvettek a Veres Pálné gimnáziumba, egyből átigazoltam a Ferencvárosba. Azóta is itt edzek heti öt alkalommal. Nagyon jó közösséget alkotunk a lányokkal, mondhatom, több barátnőm is van a csapatban. Szakmailag is biztosított a fejlődésem, mint azt az előbb is említettem, 17 évesen a felnőttek között kell megállni a helyünket. Nem kérdés, a váltás fontos volt sport karrierem szempontjából is.
Igen, hiszen az U-17 válogatottnak is tagja vagy.
Ez egy nagyszerű érzés és büszkeséggel tölt el. Idén is sikerült a selejtezőn továbbjutnunk. Jövő márciusban utazunk a franciaországi elitkörbe, ahol a cél az EB döntőbe jutás.
Talán sablonos lesz a kérés, de ahhoz, hogy teljesen megismerhessünk téged és a mindennapok rutinját is láthassuk veled kapcsolatosan, mesélj a „civil” Zágonyi Barbaráról is nekünk!
A tanulás és a focin túl sokat vagyok a barátommal együtt és természetesen a családommal. A családom fontos számomra és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nagyon összetartunk. Ők mindenben támogatnak és sok segítséget nyújtanak, hogy a sportpályafutásom töretlen legyen. Amúgy, az idősebb bátyámnak köszönhetően már nagynéni is vagyok!!! Amikor minden kötelezettségen és feladaton túl vagyok és van rá lehetőségem, kedvenc csapatom meccseit nézem a televízióban és kedvenc játékosom játékát elemzem. Ja, nem mondtam, Barcelona és Iniesta!
Köszönjük a beszélgetést! Sok sikert és sérülés mentes pályafutást kívánunk neked! Hajrá Fradi, Hajrá Viadukt!
Tóháti István
Az Édesapa és az Edző mondta
Zágonyi István:
Barbara beleszületett a foci közegébe. Másfél évesen már foci táborba vittük. Édesanyja legnagyobb bánatára, három évesen komplett futball felszerelést kért, stoplis cipővel, labdával, Barbie baba helyett. Mindene a sport, a mozgás. Mindig győzni akart és akar. Ezt sokszor bánták testnevelő tanárai az általános iskolában, mert még a szünetben is próbálta legyőzni az esetleg jobb sporteredményt elérő fiú osztálytársait is.
T.I.
