Deák Zsolt

Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?

Gyerekként Csepelen nőttem fel, ahol az osztálytársaimmal ugyanazon a lakótelepen laktunk, akikkel

tanítás után szinte mindig lent fociztunk a téren. Felsős korunkban, az akkori fizika tanárunk csalt el bennünket az ESMTK-ba focizni. Akkoriban talán az volt az egyetlen dolog, ami igazán lekötött bennünket, focis kártyát gyűjtöttünk, néztük a meccseket a tv-ben – majd amikor már nagyobbak

lettünk rendszeresen jártunk az azóta is nagy kedvenc Fradi meccseire (már amikor a szüleink engedték).

Miért döntöttél úgy, hogy az edzői hivatást választod?

Amikor a középiskolás évek vége felé a pályaválasztás elé kerültünk, akkor határozottan eldöntöttem, hogy azzal szeretnék foglalkozni, ami igazán érdekel, így maradtam a sport közelében és jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre. A döntésben nagyon nagy szerepe volt az akkori edzőimnek, illetve testnevelőimnek, egyfajta példaképként tekintettem rájuk.

Kérlek mutasd be eddigi edző karriered! Milyen egyesületeknél és korosztályoknál dolgoztál?

Az egyetemi évek alatt mondhatni végigjártam a szamárlétrát, több utánpótlásnevelő műhelyben is dolgoztam, Halásztelken kezdtem, majd kronológiai sorrendben a Szent István, a Budai FC (Tabáni Spartacus), és az ESMTK csapatainál U9-től U17-ig szinte minden korosztálynál megfordultam valamilyen formában. Majd 2016 júliusától három évet töltöttem a Ferencvárosi Torna Club utánpótlásában, ahol az U10-U14 közötti korosztályoknál dolgoztam. Tavaly januárban egy féléves újpesti kitérő után kerültem a Viadukthoz, ahol az U8-U11 között lévő korosztályokkal foglalkozom. Mutasd be jelenlegi csapatodat!

Jelenleg az U8-U11-ig lévő korosztályoknál dolgozom, ahol a szakmai munkáért, illetve az egyéni képzésekért vagyok felelős. Szeretek ezzel a korosztállyal foglalkozni, mert ebben a korban nagyon fogékonyak a gyerekek, rövid idő alatt is látványos fejlődést lehet elérni náluk.

Mit gondolsz, milyen a jó edző?

A jó edző elsősorban az, aki át tudja adni a tudását a játékosainak. Az utánpótlásedző feladata azonban nem csak a szakmai részben merül ki, hanem olyan értékeket kell közvetítenünk az oktató- nevelő munka során, melyek segítségével testileg és lelkileg is egészséges felnőtt válhat belőlük.

Mi az edzői hitvallásod? Milyen játékosokat szeretnél nevelni?

A kezdeményező futball híve vagyok, szeretem ha a csapataim irányítják a mérkőzést, ennek megfelelően olyan játékosokat kell képeznünk, akik mernek vállalkozni, bátran felvállalják az előre játékot és folyamatosan nyomás alatt tudják tartani az ellenfelet. Éppen ezért partnerként kezelem a játékosokat, szeretek velük nyíltan kommunikálni és igyekszem olyan légkört kialakítani az öltözőben, amiben ők is jól érzik magukat. Szentül meg vagyok róla győződve, hogy a mai világban az autokrata vezetési stílussal hosszú távon nem lehet eredményt elérni. Ettől függetlenül az edzéseken ugyanúgy megkövetelem, hogy maximális koncentráltsággal és a kellő dinamikával végezzék el a gyakorlatokat.

Ha a világ bármely csapata tártkarokkal fogadna edzőként, melyiket választanád?

Nehéz kérdés, mert a spanyol futball áll a legközelebb hozzám, azon belül is a Barcelona játékát kedvelem a legjobban, de ha arról van szó, hogy hol dolgoznék a legszívesebben, akkor nagy valószínűséggel valamelyik Bundesliga klubbot választanám. Korábban volt szerencsém két Bundesligában szereplő csapatnál (Hertha BSC, Bayern München) is részt venni tanulmányúton és lenyűgözött az a profizmus, amit ott tapasztaltam. Elképesztően szervezetten és fegyelmezetten dolgoznak, nem véletlen, hogy évről-évre ennyi tehetség kerül ki ezekről az akadémiákról.