Sportrovatunk az elkövetkező időszakban olyan fiatalokat mutat be a lapjain, akik Biatorbágyon kezdték el sport pályafutásukat, itt tanulták sportáguk alapjait. Napjainkban pedig már méltó módon képviselik településünket és sok más hírességek mellett viszik jó hírünket a világ minden tájára. Ennek a tervezett sorozatnak első állomásaként rendhagyó riportot készítettünk Tajti Mátyással, a Barcelona és a magyar U 17-es utánpótlás-válogatott labdarúgójával. A rövid ideig itthon tartózkodó fiatalemberrel sajnos személyesen nem tudtunk találkozni, de e-mailben feltett kérdéseinkre szívesen válaszolt.
Az utóbbi időben elég sok írás jelent meg veled kapcsolatosan a hazai sajtóban, ami természetes, hiszen nem mindennapi, hogy hazánkból választanak manapság játékost egy, vagy esetedben több giga klub ügynökei. Mi egy kicsit bentebb szeretnénk lépni a személyes aurádba, ha engeded, elárulnád azokat a pillanatokat, érzéseidet, amikor megtudtad, keresnek, figyelnek, akarnak és nem egy hazai klubtól, hanem…
Emlékszem, hogy egyik este Édesapámmal vártuk a telefonhívást, mert jelezték, hogy keresni fognak minket. Akkor még nem tudtuk, hogy melyik klub jelentkezik be a vonal végén, mi fog történni. Aztán jött a telefon. Miután letette Édesapám, kérdeztem, hogy kik voltak? Kik szeretnének engem? Aztán jött a válasz; – a legnagyobbak! Ekkor nagyon megörültem! De ezek után már nem úgy néztem a nagy klubokra, hogy Úristen, de szeretem őket, ez hihetetlen…,csak arra figyeltünk, hogy melyik klubnál tudnék a legjobban fejlődni, és így is hoztuk meg a döntést. De sose dobtam el az agyam, hogy a Barcelonában vagyok, és nem is szálltam el ettől. Tudom, hogy én még egy „senki” vagyok és csak egy lehetőséget kaptam, hogy legyek „valaki” és én ezzel élni is akarok!
Mikor kezdődött az egész sztorid, amikor erősödött az érzés, a labda, ami ott van előtted, sokáig a legfontosabb tárgy lesz életedben? Gondolom ilyen családi háttérrel ez nem váratott magára sokáig!
Nem volt kérdés, hogy focizni fogok. Már születésem óta ott volt a labda mindig. A családban szinte mindenki focizott, így hát én is beálltam a sorba. Bele is szerettem, de a szüleim sose erőltették , hogy a labdarúgást válasszam!
Beszélj nekünk az eddigi pályafutásod alakulásáról és meghatározó edzőidről! Melyik stáció mit adott neked, mit tanultál az adott időszakokban, amit elvihettél magaddal Katalóniába!
Zágonyi István volt Édesapám mellett az egyik első edzőm, még a „stáb” tagja volt Toncsi Bácsi (Kummer Antal- a szerz.), Zágonyi István keze alatt a foci alapjait tanulhattam meg, csak úgy, mint Toncsi Bácsinál. A Biatorbágyon eltöltött évek voltak az elsők, a legfontosabbak, amikor már érezhető volt, a foci fontos dolog lesz az életemben. Ez természetes is, hiszen minden játékosnál az első évek meghatározóak, a futball örök szerelemmé válik, és eldől az is hogy érdemes-e komoly célokban gondolkodni. Az edző, edzők meghatározóak, de itt emelném ki, hogy az első és örök EDZŐM mindig is Édesapám lesz egész életében, aki minden pillanatban azon volt és van a mai napig, hogy megadjon minden támogatást és lehetőséget nekem! Ő látta meg először, hogy milyen szintre juthatok. Mindig is hitt bennem, és ez az óta sem változott! A legfontosabb a biai években, hogy annyi időt tartózkodhattam a pályán amennyit csak akartam, és én nagyon sokat akartam. Ha épp nem edzésem volt, akkor a Kolozsvári úti pályán töltöttem az időmet.. A foci olyan volt, mint másnak az étel, gyakran „éheztem” és éhségét csillapítani kellett. Itt Bián erre volt lehetőségem!
Lépjünk egy nagyot a Kolozsvári utcából!Hogy kell elképzelnünk a La Masian (a Barcelona edzőközpontja – a szerz.) az életet? Milyenek a feltételek? Minden aranyból van és a fűszálak is vigyáz állásban várják a jövő sztárjait? Ki van osztva a melegítéshez a felszerelés, bekészítve az energiaitalok, gyümölcsök, varázsszerek? A labdákat elrúgjátok és kész, majd visszahozza valaki? Szóval mik a szabályok, szokások? Természetesen csak azokat az információkat kérjük, amik nem szigorúan titkosak!
Nem szabad semmi ilyesmit elképzelni! Nem Istenek vannak az akadémián, hanem csak gyerekek, mint bárhol máshol. Szerintem semmi extra az akadémia, nekem inkább egy hotelre hasonlít. Az edzéseknél mi visszük magunknak a vizet, mi felelünk az eltűnt szerelésekért és ha elrúgjuk a labdát, természetesen vissza is kell hoznunk. Nem kapunk semmilyen varázsszereket sem, mert nem abban rejlik a titok, hogy hogyan lehet valaki kiváló focista. Minden azon múlik, hogyan végzed el az edzésen a feladatokat. Ha sprintelni kell, sprintelsz-e, vagy csak oda futsz. A gyakorlatot csak immel-ámmal csinálod, vagy teljes intenzitással. Itt mindenki maximális erőbedobással végez mindent, mert van egy céljuk, hogy futbalisták legyenek, és ezért mindent meg is tesznek.
A klubnál többen vagytok külföldiek. Ez összehozza az érkezőket, vagy egységesen mindenki mindenkivel barátkozik? Neked van már „jópajtásod”, akivel meg tudod beszélni azokat a dolgokat, amiket egy ilyen idős srác megbeszél a haverjaival, barátaival? Hogy telik egy napod, van időd egyáltalán megismerkedni valamikor ezzel a csodálatos várossal?
Mindenki barátkozik mindenkivel. Vannak, akikkel jóban vagyok, de még vannak nehézségeim a barátkozással a nyelvből adódóan, de dolgozom rajta. Időm sok van, hogy ismerkedjek a várossal, mivel majdnem minden nap a délelőttjeim szabadok, iskolába nem járok, hanem edzés előtt van másfél óra spanyol órám. Általában ki is szoktam használni ezeket a szabad délelőttöket.
Találkoztál már azzal az óriási nimbusszal, ami körülveszi Kubalát, Czibort, Kocsist? Mondta-e már például a fodrászod; – halló kis magyar legény, remélem te is bekerülsz a nagy magyarok sorába!
A fodrászom még nem mondta, mivel nem járok itt fodrászhoz, de ha meghallják az emberek, hogy Magyarország, az első, ami beugrik nekik, az Kubala, Kocsis és Czibor. Nagyon nagy tisztelet övezik itt őket, amit meg is érdemelnek.
Szakmázzunk egy kicsit! Hogy látod az esélyeket, kijuthatunk a májusban rendezésre kerülő bulgáriai U 17-es Európa-bajnokságra? Van realitása? Sok kritika éri manapság már az utánpótlásunkat is, az egész rendszert, a szereplőivel együtt.
Persze, hogy kijuthatunk! Kaphattunk volna sokkal nehezebb csoportot is, de nem így történt. Nem lesz könnyű dolgunk, de mi mindent megfogunk tenni azért, hogy a csapat sikeresen szerepeljen, és kijussunk az Európa-bajnokságra.
Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál! Reméljük, elkerülnek a sérülések, sikerül állandósítani jó formádat a bajnokságban, U 17-es válogatottunk kijut az Eb-re és minden egyéb vágyad is teljesül! Hajrá Barcelona és Hajrá Viadukt!
Tóháti István
