Kovács László

Következzenek az U10-11-es korosztály edzői, először is Kovács László, aki idén nyártól tartozik a Viadukt kötelékéhez. Laci bácsi az utánpótlás mellett a felnőtt futballba is belekóstolt már edzői pályája során és külföldön is tevékenykedett.

Kovács László

Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?

Amikor én voltam kisgyermek, szinte minden fiúnak a foci volt a legfőbb szabadidős tevékenysége. Még voltak „grundok” – azért teszem idézőjelbe, mert az akkori játszóterek sem voltak mások, mint a legendás semmi közepén álló üres telkek, a magyar labdarúgás egykori sikereinek bölcsői. Vastag törzsű fák mint kapufák és a puszta föld néhány homokozó között, még Budapest belvárosában is. Rossz idő esetén a gombfoci – és kész is volt a kis futballista lelke. A rádióból ömlött a csoda, Albert, Farkas, Mészöly, Bene, olimpiai bajnoki címek, brazilverés, maga az álmok világa. Szinte minden munkahelynek volt saját csapata. Jártuk a várost hétről-hétre és gyűjtögettük a tapasztalatokat, miközben néhányunk a BLSZ bajnokságból egyenesen az NB I-be került, táplálva a hitet: lehetetlen nem létezik, a tömött lelátók (mert szinte csak tömött lelátók előtt játszottak a kor csillagai) csak egy ugrásra vannak bármelyikünktől.

Miért döntöttél úgy, hogy az edzői hivatást választod?

Amikor rá kellett jönnöm, hogy nem én fogom eldönteni a világbajnokság sorsát, sőt az akkori másodosztály is messze van tőlem, ezer más dologba fogtam az amatőr foci mellett. Evezés, tenisz, sífutás, vitorlázás keretezte a BLSZ IV. osztályban való szereplést – az akkori csapatomnak pedig én lettem az intézője, edzője, mindenese. Sok évvel később, családalapítás, házépítés, vállalkozói lét – vagyis a civil háttér megteremtése után a saját falumban szinte hobbiból kreáltam egy serdülő csapatot – ekkor elindult a gőzhenger. Rájöttem, hogy milyen keveset is tudok a tényleges edzői munkáról és jöttek az iskolák, oktatói, edzői, licenszes képzések – eldőlt a sorsom, nekem sikerült kiderítenem mi leszek, ha nagy leszek: labdarúgó edző, aki él amiből él, de szívében örökre csak edző marad.

Kérlek mutasd be eddigi edző karriered! Milyen egyesületeknél és korosztályoknál dolgoztál?

A kezdet a Szigetújfalu KSE serdülői voltak (játékosként ujjgyakorlat volt a ma már nem létező SZKI SK). Szigetújfalun sportköri elnök is lettem, kialakítottam magam köré egy ifjúsági korosztályú csapatot is, „szerelemből” eljártam a helyi óvodába is foglalkozásokat tartani. Az akkori Bozsik 2. program (regényt érne a Bozsik 1.; 2.; stb.-k története, benne voltam mindegyikük területi munkájában) alközpontvezetőjeként Pest megye válogatottat irányíthattam, miközben a Bozsik programért felelős megyei utánpótlás vezetővé váltam. Az idő múlásával Halásztelekre hívtak az ottani ifjúsági csapat (ma U19) edzőjének. 3 év alatt voltam a felnőttek edzője is (szép, kudarcos próbálkozás volt) – innen Kuwaitba vezetett az út. Az egyik ottani profi klub, az Al Salmiya előkészítő csapatainak (U6 – U12) vezető edzőjeként 1 évet töltöttem az Arab öböl partján. Hazatérve megkeresett a Sz. István SE, itt először az U19 edzője, majd az egész szakosztály szakmai igazgatója (emellett végigvittem egy korcsoportot U-15-től U19-ig) voltam. 7 év egy helyen – ma már tudom, túl sok. Budapest után 2 évet Tökölön edzősködtem U17 és felnőtt (NB III) pályaedzőként, majd vissza a nagyvárosba: 2 év a Baráti Bőrlabda FC szakmai igazgatójaként, irodavezetőjeként és az U7; U8 és U9 csapatedzőjeként. Azt gondoltam ez a vége – de idén jött az újabb állomás: Biatorbágy, a megkeresés U14 – U16 korosztályról szólt, a mai helyzet szerint ez U15-re és U10-re módosul.

Mutasd be jelenlegi csapatodat!

A mi helyzetünkben ez nem egyszerű feladat. Új edzőként az ismerkedésnél tartunk, ez mindig időbe telik. A felszínen mindenki elégedett szokott lenni, de az igazi érzelmi-értelmi kötelékek viszont tapasztalatom szerint legalább fél év után jelennek meg a játékosok és az edző között – már ha megjelennek. Az első benyomásaim kedvezőek, szakmailag viszont még nem megalapozottak: nyár van, a leendő teljes csapatom egy részével még nem is találkoztam, a korosztályok elosztásával pedig a már megismert játékosaim egy részét is átirányítjuk a magasabb kihívásokat tartogató játékoskerethez. Az U10-es csapatom még nem kezdte meg a felkészülést, így róluk még ennyi ismeretem sincs.

Mit gondolsz, milyen a jó edző?

Becsületes, hiteles és elkötelezett. Ez Magyarországon különösen fontos, különböző fórumokon szinte gyűlölködő vita zajlik arról, hogy mi alapján jelenthetjük ki valakiről, hogy jó edző. Egyáltalán edző-e, vagy csak „könyvből művelt” labdarúgó analfabéta. Meggyőződésem szerint az utánpótlás edző, az alacsonyabb osztályban dolgozó felnőttekkel foglalkozó szakember, az akadémiai mester mind külön szakmának hódol, egymástól egészen eltérő tudást igényelnek a különböző területek – az egyetlen közös pont a humanista minőség. Lehet sorolni az olvasottságot, az élettani ismereteket, a gyakorlatanyagok széles tárházát, a meggyőző képességet, a szigort, stílusismeretet és sok más tudnivalót – de egyik sem ér semmit, ha a környezet azt látja, hogy az edző korrupt, hazug és nem az „övék” teljes egészében.

Mi az edzői hitvallásod? Milyen játékosokat szeretnél nevelni?

A hitvallás nálam kérdésekben, szinte jelmondatokban összegződik:

Álmodsz róla, vagy akarod? (egy volt játékosom testén ez a kérdés tetoválás formájában örökre megmaradt).

Miért jöttünk ma edzésre? (erre a válaszom: hogy jobbak legyünk, mint tegnap voltunk!).

Egynek jó! (nincs rossz játékos, rossz meccs, rossz szezon – ha élvezted, úgy egynek mindenképpen jó volt).

Megy a meccs! (olasz közmondás, ami arra utal: soha ne add fel, amíg élsz, a Te meccsed folyamatosan megy – ma nyersz, holnap kikapsz, de a lényeg: a meccs a leges-legutolsó sípszóig tart).

Az életed hosszát nem te határozod meg, de a szélességét igen! (tegyél minél többet bele az utadon vitt zsákba és ne pocsékold az idődet rosszul végzett, hibás dolgokra).

A fentiek meghatározzák a nevelési szándékaimat: a maximumot magukból kiadni akaró és arra képes játékosokat akarok látni – és ennek a maximumnak a szintje szinte másodlagos.

Ha a világ bármely csapata tárt karokkal fogadna edzőként, melyiket választanád?

Már megtörtént: a Viadukt SE-Biatorbágy edzője lehetek!